Fruzsina vagyok, az Európai Olimpiai Bizottság (EOB) Európai Uniós irodájának az irodavezetője. Én vezetem az iroda teljes könyvelési folyamatait, intézem az adminisztrációs dolgokat, illetve a céges események szervezésében veszek részt.

2014 januárjár: az AIESEC hallgatói szervezetében végzett aktív munkámért elismerésben részesítettek; majdnem ingyen kaptam egy nagy lehetőséget. Az úti cél nem lehetett más, csak Ázsia, ahonnan is barátokat szereztem, tehát ok az volt bőven.

Két éve döntöttem el, hogy biztosan külföldön szeretnék tovább tanulni, miután elmentem az Educatio kiállítàsra. Mindeféleképpen külföldön és angolul szerettem volna tanulni, de pontosan tudtam, hogy nem szeretnék felvenni diákhitelt.

Az egekbe szökött magyar fesztivál árak után nem is gondolnád, hogy csupán 300 kilométernyire Budapesttől, 5 napot tudsz bulizni 50.000 forintból!

Idén nyáron életem eddigi legnagyobb kalandján vettem részt: Egy hátizsákkal és körülbelül 100 eurónyi költőpénzzel elindultam stoppolni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy meg sem állok Európa legnyugatibb pontjáig, Portugáliáig.

Nem azért költöztem külföldre, mert azt hallottam, kolbászból van a kerítés. Kicsivel jobb életszínvonalat szerettem volna, angoltudás nélkül, 45 fonttal, elkeseredve elindultam, mert itthon nem találtam munkát, a két közgazdász diplomám ellenére.

Amikor 10 éve még elkeseredetten éltem Magyarországon, majd repülőre ültem angol tudás nélkül 45£-al a zsebemben, csak egy kicsivel jobb jövőben reménykedtem. Akkor még nem tudtam, hogy Anglia milyen elképesztően jó lehetőségetek fog adni.

Az egész kálváriám 2014. júniusában kezdődött, amikor is kimentem Németországba. Rokonok hívtak magukhoz, van-e kedvem szerencsét próbálni náluk, mert ha igen, akkor menjek nyugodtan és ők majd segítenek az elindulásban.

Mindenkinek más a mozgatórugója, amiért úgy dönt, hogy külföldön szeretne élni. Valaki fejlődni szeretne a munkájában, valaki tovább tanulás céljából megy ki, valaki a szerelem után megy, valaki kalandra vágyik, vagy csak jobb életet akar.

A következő pár gondolatban megpróbáltam összefoglalni, hogy saját tapasztalataim alapján milyen ma Magyarországon „fiatalnak” lenni és mi az, ami miatt ilyen sokan inkább elmennek.

Ha Svédország, akkor IKEA. Legalábbis számomra sokáig ez a szó jutott eszembe Svédországról, egészen addig, amíg ki nem jutottam Erasmus ösztöndíjjal Lundba.

Három évvel ezelőtt az addigi nyugodt kis életem teljesen felkavarodott, amikor egy hónapra Ázsiába utaztam. Beleszerettem a fejlődő országok káoszába és azóta is amint lehetőségem van rá, inkább a világ szegényebb felére utazom.