Magyarország, a szomorú zsenik otthona
Miért van az, hogy az ország oktatási rendszere nem tanul a hibáiból, és miért van az, hogy a világ feltaláló elitjében rendre találkozhatunk magyar zsenikkel? Miért hozunk létre lenyűgöző magyar találmányokat és miért menekülünk az iskolapadból? Egyik kedves olvasónk ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel taglalt, elgondolkodtató cikk következik!
© Magyarország 2015. A világ számára egy olyan hely, amely részben hátrahagyta a keleti blokk árnyékát, és már rálépett a nemzetközi útra. Egy olyan hely, ami lenyűgöző géniuszokat adott és ad máig is a világnak. Egy olyan hely, ahol megoldatlan feladatokra találnak választ. Egy olyan hely, amit kiszámíthatatlan hatalom irányít, és egy olyan hely amelynek oktatási rendszerét nagyon nehéz megérteni. Egy hely, ami szomorú zseniket teremt.
A londoni BETT oktatási kiállítás rendkívül jó táptalajt nyújt két ország oktatási felfogásának összehasonlítására és talán így arra is rájövünk, hogy miért tartanak egyesek ott, ahol. Miért van az, hogy egy londoni kiállításon olyan magyar találmányokról lehet hallani, amit a magyarok nem is ismernek? Miért nincs hype és miért nem lehet hallani itthon, az Intellisense oktatást segítő appjairól, a Mozaik okostáblás rendszeréről?
Sajnos, már hozzászokhattunk az utóbbi időben, hogy minden magyar fejlesztés külföldi irányba indul, vagy onnan jut vissza hozzánk.
De ez nem csak a pénz miatt van így. Itthon is megfelelő az infrastruktúra és a magyaroknak is lehet sikeres dolgot létrehozni. Az igazság, hogy nincs elég támogatás és nincs elég tudás a sikeres fejlesztésekre. Ennek oka és kialakulása már az iskolapadban megfigyelhető.
Tegyük fel magunknak a kérdést: Miért működik rosszul a rendszer? Miért romlik évről évre a magyar diákok tanulmányi eredménye a nemzetközi összehasonlító teszteken? Miért van annyi idegen nyelvet alig beszélő diák? Van értelme pénzt áldozni olyan infrastruktúrára, amit lehet, hogy nem is használnak az iskolák?
A britek számára például részletesen látható az, hogy az adójukból mire és mennyit költenek az oktatás fejlesztéséért. A diákok és az iskolák átlaga is összemérhető, így közbe lehet lépni, ha egy iskolában nem fejlődnek a diákok. Ez mit eredményez? Nagyobb odafigyelést az intézmény részéről? Igen. Iskolabezárást? Lehet. Teljesítményt és tudást? Határozottan. Ne felejtsük, hogy nem a diák van az iskoláért, hanem az iskola a diákért!
A Google a kiállításra készített videójában Rubik Ernőt idézte: Az iskolák válaszokat tanítanak, pedig a kérdések sokkal fontosabbak!
A kiállítás egyébiránt számos újítást is bemutat, többek között, a digitális kiértékelési és feljődéskövető rendszereket, amelyek gyors és hatékony megoldást nyújtanak a diákok, tanárok és szülők számára is. Ezzel szemben a magyar rendszer csak a külsőségekre figyel, digitálisan alig fejlődik. Osztályoz mindent ami létezik, főleg azt ami hiányként fogható fel. Büntet és okít, de nem fejleszt és tanít.
Mai világunkban a technika és a mobiltelefonok rohamos feljődésének hála, mindannyiunk zsebében lapul egy okos kütyü. Ez a magyar iskolákban csak hátráltató tényezőként jelenik meg az órákon, de nemzetközi szinteken egészen más a felfogás. A Google például bejelentette, hogy ingyen adja az online irodai rendszerét és az okostelefonokon is működő Classroom menedzsment eszközt, megkötések nélkül. Így a diákok és a tanárok is, állami költségektől mentesen, kényelmesen elérhetik az anyagaikat. A lengyel fejlesztésű Learnetic pedig, ingyen teszt-, feladat- és bemutató sablonokat kínál, amelyek otthonról is hozzáférhetőek.
Miért vagyunk lemaradva nemzetközi szinten? Az index példáján keresztül megkapjuk a választ:
“A BETT forgatagában alig lehet megtenni egy lépést anélkül, hogy ne hallana az ember egy újabb idegen nyelvet. Spanyolországtól Skandináviáig mindenhonnan jönnek ide tanárok, hogy megismerjék a legfrissebb technológiákat. A legjobb pillanat viszont az volt, amikor a norvég osztályterem nevű standon három alsós kisdiák tartott drónbemutatóval és projektoros prezentációval kísért előadást a tanároknak. Hibátlan angol kiejtéssel, arról, hogy mitől lesz izgalmas egy tanóra.”
Helló keserű magyar valóság.
Azért nem kell szomorkodnunk, hiszen a magyar kreátorok nem csak a nemzetközi állóvizet zavarják fel, munkásságuk egyre több magyar koponyát ösztönöz.
Gondoljunk bele, hogy a “halott” magyar film egyre nagyobb utat tör magának, online videók terén is egyre jobban fejlődünk, dizájnban is egyre erősebbek vagyunk, Budapest újra meghódította a turizmust, a társadalmi összefogásunk és közösségi projektjeink az utóbbi években egyre kiemelkedőbbek. Számos találmányt adunk a világnak, mint például a programozásra tanító robot, a Codie. Illetve, olyan sikeres techcégek nőnek ki a magyar földből mint a Prezi vagy a Ustream.
